Tegnap kimentem Kálmánnal én is néhány órát Fonyódra árulni, beszélgetni veletek, vásárlóinkkal.

Zsuzsa miközben a figurás fülbevalókat nézegette egy nagyon érdekes kijelentést tett:

“Olyan jó érzés lehet ilyen cukiságokat készíteni!”

Erre elmeséltem neki, hogy valóban imádom a munkám, sőt nem is úgy tekintek rá mint egy munkára, mert alkotás közben teljesen átszellemülök, átlépek a saját mesebirodalmamba, ahol megnyugszom és élvezettel készíthetem az ékszereket.

Emellett Kálmán is nagyon sokszor szokott úgy hazajönni, hogy mesél rólatok, a gyerekek örömteli arcáról, a felnőttek elismerő szavairól.

De bevallom a legfelemelőbb érzés az, amikor elmegyünk valahova kikapcsolódni, vagy csak egy sima bevásárlásra és ott megpillantom valakin az általam készített ékszert.

Ez az érzés FANTASZTIKUS!

Az első ilyen élményünket már jó pár évvel ezelőtt éltük át, amikor a Camponába mentünk moziba és ott az egyik étteremnél észrevettünk egy lányt, akinek a fülében lógott egy színes szélű fekete fülbevaló.

Kálmánnak szabályosan vissza kellett fognia, hogy ne menjek oda hozzá, hiszen úgy éreztem ismerjük egymást, mert vett egy Gyurma Trend ékszert, amit én készítettem.

Vett egy darabot a lelkemből.

KÖSZÖNÖM NEKTEK 🙂